A NAMASTE szó szerinti jelentése:
„Üdvözlöm a benned lakozó Isten(i)t”
„Nagyra becsüllek Téged, hordozóját a Világ Egének,
Hordozóját a Szeretetnek és Fénynek,

Tisztelem Benned az Igazság és Béke templomát…
Tiszteletben tartom a Csillagot, hol vagy, ha magadba mélyedsz,
és hová lelkem száll, amikor elréved. Az Egyetlen bennünk közös honát.”

A Namaste Indiában egy köszönési forma, jelentése: meghajlás, hódolat, tisztelet az emberben lévő isteni lélek előtt, mely a szívcsakránkban lakozik.

Ez a köszöntés bárkinek szólhat – nálunk fiatalabbnak, saját korosztályunknak, idősebb barátainknak, sőt idegeneknek is.

A Namaste tulajdonképpen nem más, minthogy egy lélek elismeri minden más lélek létezését.
A „nama” bólintást, köszöntést , az „as” E/1, azaz az ÉN-t, míg a „te” a E/2, azaz TE. Szó szerint a Namasté annyit tesz:

Köszöntelek, fejet hajtok előtted/Tiszteletem, hódolatom neked.

Amikor Namastéval köszöntünk valakit, akkor a szívcsakra előtt összetesszük a két kezünket, lehunyjuk a szemünket és egy apró fejmozdulattal bólintunk. Másik módja a köszönésnek, amikor a homlokcsakra előtt érintjük össze a tenyerünket, meghajtjuk a fejünket, majd az összetett kezeket levezetjük a szívcsakrához.

A Namasté köszöntés a különlegesen mély tisztelet egy módja. Bár nyugaton a Namaste verbális és non-verbális kifejezése együtt jár, Indiában maga a bólintás és a kezek szívcsakra előtt való összeérintése szavak nélkül is a köszöntést jelenti.

A fejbiccentés és a szemek lehunyása segít, hogy az elme átadhassa magát a szívcsakrában fellelhető isteni szikrának. A Namastét meditációs technikaként is alkalmazhatjuk: elmélyítve a szívcsakrában való elmerülésünket. Ha többen köszöntjük egymást, úgy egy csodálatos, ámbár meglehetősen rövid meditációt valósíthatunk meg.

Ez a rövidke szertartás szimbolizálja azt az egységet, amely megvalósul, ha igazán szívből, szeretetteljesen éljük. Az emberek közötti valódi találkozás a lelkük találkozása. Ennél a köszöntésnél valójában találkozik a lelkünk.