BÚCSÚ

 

 

Búcsúzom! Elengedek, hogy beengedhessem az újat…

Minden elengedés nehéz. Olyan, mint amikor egy darabot kiszakítanak az ember szívéből. De tudja mégis, hogy jön valami más. Valami új, valami izgalmas, valami, ami eddig még nem volt.

Én szeretem a változatosságot, de mégsem szeretem a változtatást. Félek tőle. Mint mindenki. Félek az ismeretlentől, az újtól, a bizonytalantól.

Most az jutott eszembe, hogy “akasztják a hóhért”. Sokszor és sokat szoktam emlegetni az elengedést az óráimon, olyan könnyedén dobálózok a szavakkal, mintha nekem mindegy lenne…pedig nagyon is nem.

Mit is mondhatnék? Talán azt, hogy Nélkületek ez nem történt volna meg. Ha nem inspiráltok, ha nem töltötök minden alkalommal, ha nem kapom azt a sok kedves visszajelzést Tőletek, akkor most ez nem lenne. De van:) Mert vagytok! Gyertek, költözzünk együtt!