Először stressz oldást kerestem. Jártam jógázgatni, csináltam, amit a többiek. De nem volt a lelkem kielégítve. Valami mást akartam.

Közben nagy fejest ugrottam kis vízbe és eltörtem egy csigolyám ívét. Ezzel a gerincsérüléssel jógáztam, gondoltam ez jót tesz… Nem tett jót. Fél bénán próbáltam élni a fájdalommal. Közgyógyellátás, orvosok, röntgen, MR és műtét… de ezt nem hagytam. Porckorong sérvek, súlyos csigolyacsúszás, ívszakadás. De azt gondoltam, hogy valahogy ezt vissza lehet fordítani! Elkezdtem tanulni: gyógytornászoktól, reumatológusoktól, jógaoktatótól. Tanultam gerincterápiát jógával, jóga-oktatói képzésre jártam, elvégeztem egy főiskolát jógamester szakon. És jól gondoltam: a jóga tényleg jó. Csodát tesz a testtel, lélekkel, de csak ha tisztában vagyunk vele, hogy mi is az a jóga! Össze-vissza tornázással rontottam a gerincsérülésemet és helyes gyakorlással javítottam fel az állapotát. Óriási különbség!

Közben megtaláltam a saját lelki tanítómesteremet, a tradíciót ahová tartozni akartam, amit képviselek, élek és tanítok.