Te le tudod csendesíteni az egódat? Tudsz minden percben önzetlenül cselekedni és élni? Az Ísrvara pranidhána szerint csak így érdemes. Elmondom, miért.

Az egó és az Ísvara Pranidhána

Szerintem a legnehezebb dolog az életben az egónk lecsendesítése. Te próbáltad már? Próbáltál már úgy gondolkodni, cselekedni, hogy te nem voltál benne? Tudom, nehezet kérdezek, és még nehezebb ennek a megvalósítása. Hiszen hogyan éljünk úgy, hogy ott sem vagyunk, igaz? Mielőtt gyors menekülőre fognád, engedd meg, hogy segítsek megérteni a fentieket. Az Ísvara pranidhána lényegéről van szó.

Mit jelent az Ísvara Pranidhána?

Az Ísvara pranidhána valami olyasmit jelent, hogy Istennel való egyesülés. Igen, hasonló a Nirvanahoz (nem Curt Kobainre gondolok most), annyi különbséggel, hogy ehhez nem „kell meghalni”. Istenhez, az enyémhez, a tiédhez – ki miben/kiben hisz – tanít meg Patandzsali 8 lépcsőjének ez az apró foka közelebb kerülni. Bár még mindig csak a második lépcsőn állunk, ezzel akár át is ugorhatjuk a maradék hatot. Ha ugyanis sikerül úgy elengedned az egódat a mindennapjaidból, ahogyan azt az igazán nagy jógik teszik, mindent elérsz, ami az életben fontos. De vajon mi a fontos?

Mi a fontos az életben az Ísvara Pranidhána szerint?

Az önzetlen, önérdek nélküli élet, a nem magunkra irányuló cselekvések, tettek. Leírni könnyebb, mint akár elmagyarázni is, de nagyon igyekszem érthetővé tenni.

 A jóga tanai szerint a földi élet csupán illúzió. Az, amit látunk, tapasztalunk magunk körül csupán egy feladathalmaz, egy olyan „teendő-dömping”, amelynek egy célja van: fejlődni általa.

 Az a sok minden, amit nehézségként élsz meg az életedben, arra szolgál, hogy megerősítse a lelkedet és helyre tegye az erkölcsi gondolkodásodat. Azt a gondolkodást, amelynek csak egy végkimenetele lehet, az Istened.

Mi áll valójában az Ísvara Pranidhána hátterében?

Sokan félreértik és félremagyarázzák az Ísvara pranidhánát, hiszen csak a szó szerinti jelentését nézik, s nem a mögöttes tartalmát. Ísvara pranidhána alatt az „Isten iránti odaadást” értjük:

• nem a bigott, hangzatos vallásosságot,
• nem az ájtatosságot,
• nem az Isten mögé elbújva megmagyarázott tetteinket,
• hanem a valódi alázatot és hitet.

Azt, hogy Istenről gondolkodunk és elmélkedünk, hogy szeretjük és odaadással vagyunk iránta, hogy őt szolgáljuk. Mint ahogy egy anya a gyermekét.

A szülő feltétel nélkül szereti, segíti, „szolgálja” a kisbabáját, és akkor sem fordul el tőle, ha később felcseperedve butaságokat csinál vagy rossz útra téved. Fel sem merül benne, hogy ne szeretné azért még a kisfiát vagy kislányát. A jógiknak ilyen Isten is: tudják,

• hogy mindennek ő a végső pontja,
• hogy amijük van, az az övé,
• hogy ahogyan cselekednek, azzal az Istennel való kapcsolatukat erősítik.

Ezért nincs bennük harag, gyűlölet, düh, akaratosság, csak tiszta alázat az élettel és Istennel szemben. 

A lelkiismereted Isten hangja?

Ahhoz, hogy mi is elindulhassunk ezen az úton, meg kell keresnünk a bennünk lévő igazi valóságot. Azt a belső hangot, amely néha ordít, mégsem halljuk. Ha szeretnéd, hívhatod lelkiismeretnek, a belső énednek is, de tudd, hogy az ott a benned élő Isten, aki mindig szól, jelez, figyelmeztet, ha letértél a helyes útról.

Figyeld meg ma magad. Vizsgáld meg, mi hogyan hat rád, mire hogyan reagálsz. Fordulj egy kicsit befelé, és hidd el, megérzed azt, amiről most írtam.

Hogy könnyebb legyen számodra ez a belső utazás, gyere el a jógaórámra hétfőnként 19:00-20:30-ig a Harmónia Jógastúdióba, ahol speciális gyakorlással segítek ebben.

Szeretettel várlak!

Namaste