Önfegyelem, szenvedély, önismeret. Ez a jóga szerinti Tapasz. Egy olyan kincs, amely mindenkin segíthet, még a legmakacsabb emberen is. Olvasd el, hogyan.

Tapasz a jógában

Ha azt mondom, tapasz, biztosan nem egyre gondolunk. Te a sebtapaszra, vagy valami olyan segédeszközre, amely a fájdalmas sebet gyógyítja, védi, esetleg a sajgó területet kezeli. Az én tapaszom azonban más. Az én tapaszom az a szenvedély, amelyet hivatalosan inkább önfegyelemnek hívnak. Mert a jógában is van Tapasz a Nijama előírásai között.

Ha jobban belegondolok, akár összefonódást is láthatnék a két teljesen különböző elnevezés között, hiszen mindkettőnk tapasza egyfajta segítséget jelent. Ám ha megengeded, én most inkább az enyémről beszélnék, mert tudom, hogy hosszútávon hatásosabb, és valós támogatást nyújt.

Tapasz az önfegyelem szabálya

Patandzsali azt vallotta, hogy le kell csendesítenünk a magunkban lévő felesleges „felhajtó” erőket, a mentális folyamatokat, hogy elérjük a megvilágosodást, hogy megtaláljuk igazi énünket. Ehhez írta össze a Jóga szútrában azt a 8 lépcsőt, amelyből  a második lépcsőn – a Nijamakon – a Harmónia Jógastúdióban tartott foglalkozásaimon is végigmegyünk.

Ennek a 8 lépcsőnek volt az első foka a Jama (szabályok), a második pedig a Nijama (ajánlások), amelynek jelenleg a harmadik előírásánál járunk.

Őszinte leszek: eddig sem volt könnyű az út, és most talán még nehezebbé is válik. A Tapasz ugyanis rendszerint egy olyan „állomás”, amelyen nagyon sokan el tudunk bukni. Gondoljunk csak a saját hétköznapjainkra: hányszor kell gyakorolnunk az önfegyelmet? Szerintem meg sem tudjuk számolni. (Ahogy eleve tízig sem, ha épp arra lenne szükség, igaz?)

Nos, a Tapasz mégis azt írja elő, hogy legyünk erősek és fegyelmezettek.

A Tapasz jelentése

A Jóga Szútrák második fejezete foglalkozik a Tapasszal (Tapah). Patandzsali a következőket írja róla:

„A Tapah-szvadhjájcsvara-pranidhánáni krijá-jogaha egyenlő az aszkétizmussal, szigorúsággal, józan mértékletességgel, öntanulmányozással, a dzsapa által az Én ismeretéhez vezető tanulmányozással és ön-átadással, vagy Istenben való megnyugvással. Ez egy előkészítő (gyakorlati) jóga.”

Tudom, hogy most egy picit megijedtél, és a lelki szemeid előtt azok a tiszteletreméltó bölcs és idős jógik jelentek meg, akik aszkéta életmódot folytatnak és 130 évig is élnek. Való igaz, hogy az általam is képviselt jógához hozzátartozik a Tapasz szigorúsága, azaz

  • a józan mértékletesség,
  • az ön-tanulmányozás és
  • az Istenben való megnyugvás,

de mindez nem egyelő az önsanyargatással.

Én nem arra kérlek,

  • hogy hetekre vonulj félre meditálni,
  • hogy magadat megerőszakolva mondj le mindenről, ami körülötted van,
  • hogy kínozd a tested és a lelked, megvonva magadtól olyan dolgokat, amelyekre valóban szükséged van.

A jóga önfegyelmét a mai világra kell átértelmezni és a szerint elsajátítani.

A Tapasz fajtái

A tapasz gyakorlásával tökéletesítjük az érzékeinket és nagyon erőssé tesszük a testünket. Mindeközben szenvedélyesen küzdünk célunkért, saját magunk megismeréséért. Ennek három területe van:

  1. A testre vonatkozó tapasz (kájika)
  2. A beszédre vonatkozó tapasz (vácsika)
  3. Az elmére vonatkozó tapasz (mánaszika)

Én azért szeretem a Tapaszt, mert hatalmas erőt ad mindenhez. Az élet nehézségeihez, a tisztánlátáshoz, a mértékletességhez. És hogy miért hívom szenvedélynek is? Erről majd a következő héten mesélek bővebben.

Addig gyere el a hétfői – Harmónia flow – órámra, hogy közelebbről is megismerkedj a tapasszal és az azt megtámogató jógagyakorlatokkal. Hidd el, nagyon sok mindent be fog indítani nálad is az a hétfő. Mit szólnál ahhoz, ha ezentúl másként tekintenél erre a sokak által nem szeretett hétkezdő napra?

Namaste